Őz vadászata Magyarországon

Az őz (Capreolus capreolus) Magyarország legkisebb nagyvadja. Mégis nagy jelentőséggel bír, hiszen a világranglista első 10 helyezettjéből 5 hazánkban került terítékre! Ez azt bizonyítja, hogy a Kárpát-medence egészen kiváló adottságokkal rendelkezik az őz genetikai és környezeti életfeltételeinek szempontjából is.

Ez a 25-30 kg-os megnövő vadunk síkvidéki és dombos területeken is megél. Jellegzetessége a territoriális viselkedés, azaz üzekedési időszakban a bakok saját területet tartanak fenn, amit heves küzdelmek árán szereznek meg. Minél erősebb és agresszívebb a bak, annál jobb minőségű területet birtokol.

A párzás folyamán érdekes udvarlásnak is tanúi lehetünk: a sutát a bak körbe-körbe kergeti egy tisztább réten. Az utánuk maradt letaposott füves területet boszorkánygyűrűnek nevezi a vadásznyelv.

A bak rendkívül féltékeny típus, ezért az üzekedés időszakában csalsíppal szokták vadászni. Ez az őz vadászatának a legizgalmasabb módja: a suta vagy a gida hangját utánozva közelbe csalni a bakot hamisítatlan vadászélmény.

Az őzbak fejdíszének tömege – már csak az állat mérete miatt is – elmarad a gím és a dám agancsáétól, de egy – Magyarországon nem is ritka - 500 g feletti trófea már kiemelt figyelmet érdemel. Az őztrófeáknak azonban van egy sokak számára izgalmas jellegzetessége: gyakran találkozhatunk különleges alakulású, abnormális agancsokkal. Az egyes, szabályostól eltérő alakulások biztosítják az adott trófea tökéletes egyediségét, ami számos vadásznak különösen kívánatossá teszi az őz vadászatát.

Trófeabírálat CIC ponthatárai

Vadászati idények

Világ és magyar ranglista helyezettjei

Rekkenő a hőség, remeg a levegő. Szinte égeti a lábat a felforrósodott talaj, ezért jobb is a csalitosban maradni. Az árnyék viselhetőbbé teszi ezt a bágyasztó augusztusi időt.

Persze figyelmesnek, ébernek kell maradni! Soha nem lehet tudni ki jár a területen. A pontosabban területén. Hiszen ez most az övé, kivívta magának. Többekkel megverekedett és mindenkin túltett, az összes vetélytársát elűzte. Ő bizonyult a legerősebbnek, ő birtokolja most ezt a kis ligetet. Büszkén is mutogatja erős, világító fehérre kifent ágvégekkel ékesített fejdíszét. Mintha sokágú tőrök ülnének a homlokán. Bak mostanság már nem is fordul meg erre, a sutákat viszont szívesen fogadja.

A minap is erre járt egy kis fiatal. Jól megkergette az erdei tisztáson, kicsit talán erőszakos is volt vele… Na, de hát végül csak elfogadta! Nem lehetett az ellenére! A fűben kitaposott boszorkánygyűrű még mindig őrá emlékezteti, ha arra jár. De szép is volt az a délután!

Szinte áll a fülledt levegő, csak nagy ritkán mozdulnak az akác gyenge levelei a feje felett. De mintha egy ismerős hang érné érzékeny fülét! Ismerős és csábító. Mintha egy suta sírását hallaná. Na de milyen nőszemély jár erre? És még inkább milyen bak meri őt zaklatni az ő territóriumán?! Már ugrik is, majd megáll, fülel, de ismét érkezik a hang. Sír az a szerencsétlen, nem hagyja a betolakodó!

Egyre inkább hergeli magát, már vérben forognak szemei, mikor kiront a rétre.

A Nap vakít, de nem ezért nem lát egyetlen őzet se közel, se távol. Van viszont egy nagy bodzabokor az erdő szélétől jó kőhajításnyira. A bak nem veszi észre, amint két vadász ül ott lesben: az egyik a sípot markolja a kezében, amivel a vészsirámot fújta, a másik viszont fegyvert tart. És akkor a puska megszólal…

 

Kedves Vadásztárs, ha úgy tetszik Ön is lehet az a puskával lesben álló vadász a bodzabokorban, és átélheti a csalsípos őzbakvadászat feszült izgalmát. Keressen minket!