A hangulat kedvéért:

Az öreg vadalma alatt

A zseblámpám gyenge fénye egyazon ritmusra mozog a csizmám halk nyikorgásával. Nem is igen igyekszem kerülgetni az erdei úton a most is szemerkélő eső hizlalta pocsolyákat, a csizma barátságosan cuppan bennük néha-néha. Amúgy sötétség van, csend és nyugalom. És boldogság idebent.

Milyen kevés elég néha az embernek ehhez az érzéshez! Néhány perccel ezelőtt, egy fiatalos tölgyessel szemben állva még a szürkület utolsó perceiben a sípolásomra az átható csendben határozott pisszegés jött válaszul. Két apró alak jelent meg tőlem balra kényelmes röptében az elsötétedő égbolton. Ki tudja melyikük volt, de egyikük hosszú csőréből még pár alkalommal válasz jött a Faulhaber éles hangjára, majd a cvikk szép nyugodt tempóban elhúzott a szálerdő lombkoronájával párhuzamosan. Pár pillanat, és mégsem lehetett volna több! Az izgalom, a boldogság és a hála mások által talán meg sem érthető elegye öntött el… csak a szalonka szerelmeseinek sajátja ez az érzés!

Sajnálom, hogy Tercsi nincs itt velem, tegnap nem tudtam neki Madarat mutatni. Ugyan most is csak röptében látta volna, mert bár lőtávolban szálltak, az első voltak idén. Meg is lengettem kalapom utánuk, ahogy illik. Na és persze csendben köszönetet mondtam Diánának is. Az is jár.

A vadalmás állás felé tartok, ott találkozom a többiekkel. Hallottam lövéseket innen-onnan, de ki tudja mi történt? Mérlegel ilyenkor az ember, eszébe jutnak a korábbi, sokszor évekkel ezelőtti közös lesek, de sok értelme nincs a morfondírozásnak, rövidesen kiderül az igazság.

Ahogy közeledem már látom a lámpák fényét, Tomi és Ádám is az öreg vadalma alatt ácsorog. Halkan beszélgetnek. Melléjük érek. A fénnyel végigpásztázom mindkettejük fejét, egyikükön sincs kalap. Vigyor azonban van az arcokon: Ádám huncut tekintete és Tomi bundás vigyora anélkül is elárulná az örömüket, ha nem látnám kalapjukba fektetve a csodálatos szalonkákat. Mindkettejük egy-egy Madárral tért vissza az esti húzásról, hála Diánának! Örülünk a hosszúcsőrüknek, a vadászat varázsának és szívből gratulálva örülünk egymás sikerének. És a lámpák fényében azok az ezüst kitűzők is mintha megcsillantak volna...