Gímszarvas vadászat Magyarországon

A Föld számos részén élnek szarvasok, melyek a Cervus nemzetségbe tartoznak. A magyar vadászok mégis biztosak benne, hogy a Kárpát-medencében élő gímszarvas (Cervus elaphus) különleges és megismételhetetlen. Szemünkben a gím az erdők királya!

A világhírű magyar gímszarvas nemes megjelenése és kecses mozgása is már első látásra csodálattal tölti el a szemlélőt. Rendkívül intelligens vad, emellett az érzékszervei egészen kifinomultak: a látása, a hallása és a szaglása is éles, ezért nagy ügyességet kíván vadásztól, ha a közelébe akar jutni, be kívánja cserkelni.

Egy nagyon feltűnő jellemzője kiemeli a többi szarvasfaj közül: a nyakát kinyújtó, tesztoszterontól túlfűtött bika erdőben visszhangzó bőgése-orgonálása olyan élményt nyújt a vadászember számára, amitől összeszorul a szíves és kiborsózik a karja.

Magyarország, de talán a világ legkiválóbb gímszarvas állományai a dél-dunántúli régióban (Zala, Somogy, Baranya és Tolna megye) élnek. Innen kerültek ki azok a trófeák is, amikre méltán büszke a magyar vadgazdálkodás: a CIC világranglistán az első tíz helyezett közül 5 Magyarországon elejtett bika volt! Egészen elképesztő életnagyságban látni ilyen hatalmas trófeákat!

És ha már szóba kerül a trófea: a gímszarvas számunkra, vadászok számára legbecsesebb jellemzője, a sokágú agancs. 10 kg felett már kiválónak tekinthető a trófea, de egy-egy rendkívüli egyed akár 13 kg feletti fejdíszt is növeszthet, ami már igazán komoly presztízsértékkel bír és nagy büszkeséggel töltheti el az elejtőjét.

Minden valószínűség szerint a fentiek mind hozzájárultak ahhoz, ami miatt a magyarság és a gímszarvas örök életre elválaszthatatlan kapcsolatba került: népünk egyik legendája szerint őseink egy csodaszarvast üldözve-követve jutottak el a Kárpát-medencébe, ahol aztán letelepedtek és hazát alapítottak. A gímszarvas pedig azóta is velünk maradt, együtt él velünk ezen a csodálatos vidéken és része annak az ősi rítusnak, amit vadászatnak nevezünk.

Trófeabírálat CIC ponthatárai

Vadászati idények

Világ és magyar ranglista helyezettjei

Szeptember közepén nyirkos hajnal van. Teljes a sötétség, a Nap még nem izzította fel a keleti égaljat. Emberünk a dombtetőn egy kidőlt tölgy törzsén ücsörög. Fején vadászkalap, kezében marhatülökből készült öreg bőgőkürt, mellette a kísérővadász. Magával hozta a kürtöt is, hátha bíztatni kell a vadat, de nincs rá szükség: ezen a hajnalon beszédesek a bikák. Visszhangzik a völgy az itt is-ott is hangoskodóktól. Bőgnek, morognak, üvöltenek hangulatuknak megfelelően, vadászunk pedig mindet sorban elképzeli. Fiatal vagy idős, csapatbika vagy kereső lehet?

Aztán a hangjuk alapján kiválasztanak két bikát. Hallhatóan egymással feleselnek, nem is olyan távol tőlük. Erős, mélyről jövő hangja van mindkettőnek. Az egyik gyakrabban engedi ki hangját, ő lehet a kihívó; a másik ritkábban ad hangot, néha morog, néha elemi erővel, agresszíven felüvölt. Lelki szemei előtt látja is vadászunk, amint agancsával csomókat szánt fel a legelő füvéből, majd vastag nyakát kinyújtva támadója felé fordul. Mintha kútból törne fel a hang. Fejdísze ilyenkor egész a horpaszáig ér. Micsoda bika, kapitális trófea! Ilyenre a vadász egész további életében jóleső merengéssel tekinthet. Ugyan csak illúzió, de mégis szívderítően izgalmas látvány!

Mindeközben a tehenek nyilván békésen legelnek. Érdeklődéssel tekintenek ugyan néha a kihívó hang irányába, de nekik a kialakulni látszó küzdelembe nincs beleszólásuk. Számukra az a lényeg, hogy minden évben a legalkalmasabb bika legyen borjaik apja.

Időközben vékony világos csík jelent meg a keleti horizonton. A kísérő jelez, vadászunk is szedi magát és pezsgő vérrel az ereiben elindul a hivatásos után az orgonáló harcosok irányába, megkeresni álmai bikáját.
Élje át Ön is a csodát!  Hagyja, hogy a szarvasbőgés izgalma úrrá legyen a testén és a lelkén! Érezze át, amint a gímszarvasbika vadászata felszabadítja Önben a legmélyebben megbújó ősi ösztönöket és megbabonázza, egy életre rabul ejti! Mi hozzásegítjük, hogy mindezt átélhesse. Ha tetszik újra meg újra.